Sokan már gyerekként arról álmodnak, hogy egyszer autóversenyzők lesznek.
Mert az menő. Mert mindenki neked szurkol. Mert a dobogón állni különleges érzés. Nálam azonban nem egy győzelem vagy egy serleg indította el ezt az utat.
Gyerekkorom óta versenypályákon nőttem fel. Ez volt az a közeg, ahol igazán otthon éreztem magam. Már akkor lenyűgözött, milyen hihetetlen összhangban dolgozik egy csapat. Ahogy a szerelők néhány perc alatt újra versenyképessé varázsolnak egy autót, ahogy a mérnökök minden apró részletet elemeznek, és ahogy a versenyző a végsőkig küzd nemcsak önmagáért, hanem az egész csapatért.
Ott tanultam meg, hogy a motorsport sokkal több, mint gyors körök és látványos előzések. Ez egy olyan sport, ahol minden apró részlet számít, és ahol az eredmények mögött rengeteg ember összehangolt munkája áll. Valahol ekkor dőlt el bennem, hogy egyszer én is ennek a világnak szeretnék a része lenni.
Persze az odáig vezető út korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről tűnik. A pályán eltöltött idő csak egy része a munkának. Az edzések, a fizikai felkészülés, a mentális munka, az adatkiértékelések és a folyamatos tanulás legalább ugyanannyira fontosak. Ebben a sportban nincsenek szünnapok. Minden nap lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit gyorsabb, tudatosabb és jobb legyél, mint előző nap.
Mi a kezdetektől fogva tudatosan a nehezebb utat választottuk. Mindig abban hittünk, hogy a legerősebb mezőnyökben lehet a legtöbbet fejlődni. Ezért sosem a könnyebb sikereket kerestük, hanem azokat a kihívásokat, amelyek hosszú távon jobb versenyzővé tesznek.
Ennek az útnak köszönhető, hogy ma, mindössze 16 éves újoncként a Forma–4 egyik legerősebb bajnokságában versenyezhetek. Olyan ellenfelek között, akik közül sokan évek óta ugyanazért a célért dolgoznak, mint én: fejlődni, bizonyítani, futamokat nyerni és egyszer eljutni a lehető legmagasabb szintre.
Az elmúlt hónapok rengeteg tanulságot hoztak. Voltak nehéz hétvégék, technikai problémák és olyan helyzetek is, amikor a körülmények messze nem voltak ideálisak. Mégis minden egyes verseny után egy kicsit erősebben, több tapasztalattal térhettünk haza.
Ezért különösen sokat jelent, hogy újoncként már most pontszerző helyekért harcolhatunk, döntőkbe juthatunk, és felvehetjük a versenyt olyan pilótákkal, akiket Formula–1-es akadémiák támogatnak. Ezek azok a pillanatok, amelyek visszaigazolják, hogy jó úton járunk.
Büszke vagyok arra, amit eddig közösen felépítettünk, de még jobban motivál az, hogy tudom: ez még csak a kezdet. Minden egyes előrelépés mögött rengeteg munka, kitartás és áldozat áll.
Az év második fele még csak most kezdődik, és őszintén úgy érzem, még sosem álltam ennyire készen.
Most egy kis feltöltődés következik, aztán irány vissza a pálya.
A munka folytatódik!
